.::Chapter 8:Barátság, esetleg több?::.

És lám visszatértem hamvaimból!:D

Remekül telt a tábor ideje, rengeteg új barátot szereztem és átéltem pár kínos szitut is, de ez mind nem lényeg... Sajnos, szinte semmi szabadidőm nem volt, de fejben azért igyekeztem összerakni a részt:D Remélem megfelel a hossza:D Jaj, és lenne egy kérésem/kérdésem: mit gondoltok az oldal kinézetéről?  Örülnék a válaszoknak:)


A kommenthatár ezúttal már 8 lesz:) De 8 rendszeres olvasóm van: Köszönöm*-* <3 az="az" biztos="biztos" csak="csak" gyhogy="gyhogy" haszn="haszn" hat="hat" i="i" is="is" k="k" klikk="klikk" linket="linket" lj="lj" m="m" nincs="nincs" nyugodtan:="nyugodtan:" oda="oda" olvastam="olvastam" r:d="r:d" r="r" s="s" sszehozz="sszehozz" sz:d="sz:d" tok="tok">

Ps: Az utálkozó kommentek pedig: Ugye tudjátok, hogy ahhoz, hogy ilyeneket írjatok, föl kell jönni az oldalra és az csak az én nézettségem növeli? Hát, köszönöm;)

Ps.2: Matt Summer-ről holnap este már olvashattok a 'Szereplők' címke alatt, csak most túl fáradt vagyok:S Sajnálom:/ Ja és a zene amit beraktam...a szövegre kattintva megnyitja új ablakban a teljes klippet:D Már ha mindent jól csináltam...:$

Jó olvasást! <3 i="i">

*Skyler szemszöge*

Arra ébredek, hogy egy hideg kéz végig simít arcomon, de nem akarok felkelni. Rettentően fáradt vagyok a tegnapi vihar miatt. Harry hamar elaludt, csak az egyenletes szuszogását hallottam, de nekem ez nem ment olyan egyszerűen. Valamiért frászt kapok a viharoktól és most az sem segített, hogy valakivel aludtam. Ugyanis akárhányszor vihar volt, mindig egyedül voltam otthon és mivel nem akartam, hogy bárki is megtudja, inkább átvészeltem egyedül. Azt hittem, hogyha van valaki mellettem, akkor ez elmúlik, de tévedtem. Minden dörgésre felriadtam, sőt elaludni sem volt időm. A vihar úgy hajnali 5 körül kezdett csendesedni és az már biztos több órája volt, de én úgy érzem, mintha csak 1 órácskát aludtam volna.

-Skyler.-suttogja Harry és megint végig simít arcomon. Nyűgösen nyögök egyet, majd átfordulok a másik oldalamra és a fejemre rakom a párnát, mire felnevet.-Ne csináld ezt. Kelj fel.-próbál győzködni, már normális hangnemben, de meg sem moccanok. Talán ha sikerül elhitetnem vele, hogy visszaaludtam, békén hagy.-Rendben. Te akartad...-hagyja félbe mondatát. Érzem, ahogy felemelkedik az ágyról, majd rám veti magát. Nem mondom, van súlya a gyereknek. Megragadja a derekam és a hátamra fektet, majd a csípőmre ül. Érzem, hogy kezeivel megtámaszkodik a fejem mellett (mellesleg húzza a hajam...), de nem csinál semmi mást. Ha már visszaaludni nem tudok, legalább egy visszavágót tervezek. Erőt veszek magamon és kinyitom a szemem, ami azonnal zöld „kövekbe” ütközik (tegnap nem kék volt?!). Harry vigyorgó képe alig pár centire van az arcomtól, szinte érzem a leheletét bőrömön. Érdekes, ha jobban megnézem, úgy néz ki, mint egy cuki kiskutyus. Elnevetem magam a gondolaton, de a szemkontaktust tartom.

-Mit csinálsz?-húzom fel egyik szemöldököm és kezeim mellkasára rakom, hogy eltoljam magamtól. Furcsa mód nem ellenkezik, sőt szinte magától gurul le mellém és folytatja onnan a vigyorogva bámulást. Ennek meg mi baja?

-A kezed még mindig hideg.-görbül továbbra is felfelé a szája, ami már kezd idegesíteni. Megforgatom a szemem és kimászok az ágyból, majd egyenesen a szobám felé veszem az irányt. Azonnal feltűnik az ágyban alvó Lisi, aki még mindig nem beszélt velem. Oké, tudom, hogy azért nem, mert éjszaka volt, de ő nem ilyen. Sosem szoktunk rosszban lenni és nagyon bánt, hogy most mégis itt tartunk. De én tartom magam! Ha ő nem kezdeményez, tőlem ne várja. Felkapom a neszesszerem és a fürdőbe igyekszem. Ott gyorsan végzek és rohanok öltözni, ugyanis nem akarom, hogy miattam késsünk. A szobába menet hallom a fiúk hangját a busz elejéből, ami azt jelenti, hogy ők már kész vannak. Vagy csak lusták és előbb zabálnak..., végül is kit zavar, ha elkésünk...A bőröndöm elé állok és tanácstalanul meredek rá. Nem tudom, mit vegyek fel! Mondjuk, azt se tudom, milyen idő van, úgyhogy előbb azt kéne megnézni. Az ablakhoz lépek és kitárom azt. Az arcomat azonnal megcsapja a hűvös fuvallat. Szóval meleg van, de néha rákap a szél. Hirtelen kigyullad a kislámpám és nem foglalkozva azzal, hogy este valószínűleg órákig elleszek a pakolással, kiborítom a bőröndöm. Megkeresem a halványsárga,többrétegű, szoknyám és egy fehér, mintás toppot, majd magamra kapom őket. Tekintettel arra, hogy eléggé fázós vagyok, egy kardigánt is felveszek, na meg persze a vajszínű szövet magassarkúm, majd nem törődve azzal, hogy valószínűleg fel kéne keltenem Lisi-t, a konyhába indulok valami reggeliért.

-Jó reggelt!-köszönök a helységben lévőknek, miközben a müzlis dobozt próbálom elérni. Ki a fene rakta a szekrény tetejére?! Akárhogy nyújtózkodom, nem sikerül elérnem, amin a fiúk csak jót nevetnek. Átkozott alacsonyság!

-Csini.-vigyorog rám Zayn, miközben a hátam mögül felnyúl és leveszi az imádott müzlimet. Ma mindenki ilyen jókedvű?!

-Köszi.-kacsintok rá, amin eléggé meglepődik, de hamar túl is lép rajta, ugyanis felnevet és visszaül a helyére. Megfordulok és 5 kajánul vigyorgó arccal találom szembe magam. Igen, ma mindenki ilyen jókedvű... Nem törődök velük, inkább a hűtőhöz sétálok, hogy kivegyem a tejet, de nem találom sehol. Már szó szerint a hűtőben vagyok, de nincs meg.

-Fiúk, hol a tej?-kérdezem Pandora Szelencéjének aljáról, de választ nem kapok. Sóhajtok egyet és kimászok a tárolóból, majd csípőre tett kézzel és felvont szemöldökkel megfordulok. –A fületeken ültök?!-semmi. Ezeknek se kép se hang. Most képzeletben pornót néznek, vagy mi?!

-Nem akarsz hajolgatni vagy nyújtózkodni még?-teszi fel szemöldök húzogatva a kérdést Louis, de nem értem mire céloz. Kérdő tekintetem látva felsóhajt és szabályosan lefejeli az asztalt, miközben valami olyat mormog, hogy „Megőrülök tőled.”. Ezt sem értem, de nem is foglalkozok vele, inkább a másik 4 sráchoz fordulok.

-Information??-tárom szét a karom francia akcentussal, mire elnevetik magukat. Mi van, ezek beszívtak?? Senki se ilyen jókedvű, csak úgy.

-Tudod, eléggé rövid a szoknyád, és ha nyújtózkodsz vagy hajolgatsz még rövidebb.-vigyorog Harry, miközben végigmér. Hogy mi van?! Át kell öltöznöm!

-Nyugi, semmid nem látszik ki, de nekünk a majdnem is elég.-próbálja menteni a menthetőt Niall, látva döbbent arcom. Mostantól fogva overálban fogok járkálni! Bár nem akarok úgy kinézni, mint egy maci, de valahogy muszáj lesz megoldanom ezt a problémát... Megrántom a vállam és visszatérek a tej kereséséhez. Érdekes módon, nem a hűtőben, hanem az egyik szekrényben(?) lelek rá. Nem fordítok ennek túl sok figyelmet, inkább előveszek egy tálat és elkészítem a reggelim. Diadalittas mosollyal vonulok az asztalhoz, majd kezdek el falatozni, miközben a fiúk elindulnak készülődni.

*Lisi szemszöge*

„If I draw 5 for the day

Then we ain't got to worry, we're nice for the day

Inspired by the sun, take flight for the day

Sippin' a cold beer, sunshine in your face

Long nights are crazy we are on them

My name's Wiley yeah play my song then

When I arrive I'm causing a heatwave

I got vibes to sell, people want them

I'ma party, I'm gon' dance, put your hands up on my body

On my body, on mybody, put your hands up on my body”

Csendül fel telefonomban az ismerős dallam, mire én automatikusan az éjjeliszekrény felé nyúlok. Csakhogy a készüléknek nyoma sincs. Miközben próbálok rájönni, hogy hova tehettem, felkelek és nyújtózkodom egyet.

-Ahj, kuss már!-kiáltok fel hangosan, mikor már feltúrtam mindent, a telefont keresve.

–Végre!-sóhajtok, mikor újra csend lesz. Ásítok egy hatalmasat, majd a fürdőcuccaim felkapva megindulok a fürdőbe, hogy elkészüljek, ugyanis este nem tudtam fürdeni, mert Skyler volt bent, én meg túl fáradt voltam ahhoz, hogy megvárjam, míg elkészül. A fürdőbe tartva meglátom a többieket a konyhában beszélgetni és nevetgélni. (jól van na, a busz nem valami óriási...) Megforgatom a szemem és egy grimasszal az arcomon lépek be a helységbe. Tudom, hogy beszélnem kéne Sky-jal, de nem megy. Na persze, tudom, hogy igaza volt, de ezt nem fogom beismerni! Ugyanis nekem Harold csöppet sem tetszik, csak azért csináltam, mert tudtam, hogy ez idegesíti. És persze azt is tudom, hogy a pofozás talán kicsit túlzás volt, de mégiscsak! Hogy menjünk szobára?! Nem sok ez egy kicsit?! Így most egyelőek vagyunk. A fürdőben gyorsan elkészülök és sietek is vissza, ugyanis kifele jövet, látom a srácokat, ahogy a szobájukba igyekeznek –gondolom elkészülni. És mivel nem vagyok valami „Villám Mcqueen”, nekem is sietnem kell, hogy ne legyek utolsó.  Egy gyors idő-ellenőrzés (kinéztem az ablakon) után megállapítom, hogy nincs hideg, de a szél miatt hűvös igen. És mivel én képes vagyok 40°-ban is fázni, előveszem a világosfarmergatyám és egy toppot, ami fehér alapon kék-rózsaszín virágos, (jó, talán Skyler-től van az ötlet...), egy világos rózsaszínű blézert, amit fölgyűrök és persze egy elmaradhatatlan és imádott magassarkút, ami a blézeremhez passzoló rózsaszínben pompázik. Felkapom magara a ruhadarabokat, majd kisasszézok az ajtón, egyenesen a konyhába.

*Skyler szemszöge*

-Na végre!-kiállt fel Zayn, majd megindul ki az ajtón. Pff, drámakirálynő!

-Mi? Mi történt?-értetlenkedik Lisi és felvont szemöldökkel bámul ránk. Sajnos eléggé késésben vagyunk, mert elbeszélgettük az időt és Eli sem a leggyorsabb. Biztos vagyok benne, hogy minden reggel elviszik az idegenek egy kis túrára és mivel nincs időérzékük, igencsak késve hozzák vissza. Máskülönben mi tartana ennyi ideig?! Ennél még én is gyorsabb vagyok! (...) Mivel én nem beszélek vele, a fiúk pedig már a bejáratnál vannak, csak sóhajt egyet (mármint Lisi) és lesétál a többiekhez, én pedig követem. A látvány, ami fogad valami elképesztő, de mégsem képes lekötni, hisz már jártam itt korábban is. Igencsak közkedvelt hely, ha koncertekről van szó. Lisi-nek persze ez még új, úgyhogy eléggé elbambul, de nem törődök vele, csak megyek a fiúk után. Csak nem téved el befelé jövet, hisz elég egyértelmű az út. A fiúk akár az 5 éves gyerekek, akik először járnak Vidámparkban, ugrálják körül a színpadot és gyakorlatilag az egész „termet”.

-Ha kiszórakoztátok magatokat, akkor akár neki is kezdhetnénk a dolgoknak!-kiáltok fel a színpadra, mire bólintanak, és a mikrofonokhoz sétálnak, ami már korábban oda lett rakva. Van előnye is annak, ha késünk. Liam int egyet, mire elindulnak a kezdő akkordok. Helyet foglalok a mögöttem lévő székben és hallgatom őket. Kezdem megérteni, hogy mit szeret bennük az a sok millió lány (és talán fiú is?!). Amikor énekelnek egyszerűen...átalakulnak. Nem úgy értem, hogy csápjuk lesz és 8 szemük, hanem érzésileg. Egy teljesen más oldalukat mutatják. Megkomolyodnak, ugyanakkor még mindig ott van a gyermeki jókedv az előadásukban. Bár van betanított koreográfiájuk is, improvizálnak az ütemre és őszintén, nekem így jobban tetszik. Tudom, hogy rájuk kéne szólnom, hogy vegyék már komolyan és ne bohóckodjanak, de nem akarom elrontani őket. Ráadásul igen is komolyan veszik, csak éppen a maguk érdekes módján. Lehunyom a szemem és csak élvezem, ahogy az 5 különböző hang egy dalt formáz.

•ღ•

-Rendben fiúk, 10 perc szünet!-kiáltom el magam ismét, majd felállok és nyújtózkodom egyet. Hirtelen két kezet érzek meg oldalaimon, amik igencsak fürge ujjakkal rendelkeznek. Ugrok egyet ijedtemben és hatalmas nevetésben török ki, mivel elkövetőm megtalálta a gyenge pontom. A nem várt támadás-és a magassarkúm-miatt kibillenek az egyensúlyomból és seggre (pardon) esem. Louis (merthogy ő az) ezt kihasználva rám ül és tovább folytatja kínásom.

-Ne! Kérlek! Megfulladok!-próbálom kinyögni könyörgésem két röhögőgörcs között, de úgy tűnik semmi nem hat rá. Ekkor kigyullad a fény a fejem felett (?) és gonoszan elvigyorodom. Persze csak magamban, mivel a folyamatos röhögés miatt nem hiszem, hogy sikerülne egy mosoly.

-Tudom, hol vannak a dugi répáid!-kiáltok fel, mire megtorpan.-Ha tovább kínzol, odaadom az összest a Húsvéti nyúlnak!-fenyegetem meg, mire feljajdul és megadóan felemeli a kezeit.  De leszállni persze, nem száll le rólam, csak bárgyún elvigyorodik.-Mi az?-kérdezem szemöldök felvonva és kezeim az arcom elé teszem, felkészülve egy esetleges támadásra.

-Alszol velem?-tesz fel egy totálisan témába vágó kérdést, mire még jobban felhúzom a szemöldököm. (nem is volt téma, de azért érzitek az iróniát, ugye?)

-Öhm...parancsolsz?-teszem karba a kezem és eléggé érdekesen nézek rá, mire elkezdi vakargatni a tarkóját.

-Hát, mivel tegnap Harry-vel aludtál, azt gondoltam mindegyikünknél fogsz aludni.-kezd el logikázni, miközben felvont szemöldökkel (héj, ez az enyém!) végig mér.

-Rosszul gondolod! Az csak azért volt, mert nem akarok Lisi-vel aludni, amíg nem tisztáztuk a dolgokat!-közlöm vele a nyers igazságot, amin magam is meglepődök. Mégis miért mondom ezt el neki?!

-Tudtommal ma sem beszéltetek még.-húzogatja a szemöldökét, miután eltűnt a pillanatnyi sokk az arcáról.

-Ez igaz...-tanakodok, a nem-létező szakállamat vakargatva (nem hiszem el, hogy átvettem...)-De még nincs vége a napnak. Ne reménykedj.-lengetem meg előtte mutatóujjam, majd kinyújtom a nyelvem, igencsak felnőttes viselkedést mutatva.

-Hmm...Meglátjuk-kacsint rám, mire a szemöldököm megint az egekbe szökik(komolyan, már kezd fájni...)

-Neked nincs dolgod valahol máshol, ami nem rajtam van?!-kiáltok fel és széttárom a karom, már amennyire tudom ebben a helyzetben. Erre csak felnevet, lepattan rólam és elviharzik a backstage-be. Miközben felállok és leporolom magam, észreveszem Lisi-t aki épp most lép be az ajtón, az oldalán egy számomra ismeretlen sráccal. Na jó, először is: hol a fenében volt eddig?! Másodszor pedig: ki ez a srác?!

*39 perccel korábban*

*Lisi szemszöge*

Még soha életemben nem láttam ekkora stadiont! Nem mintha túl sok stadiont láttam volna eddig... Wikipédián már utána néztem pár perce (itt állok már egy ideje) ennek a helynek és azt olvastam, hogy 65 ezer fő a befogadóképessége, ami nem kis dolog. Viszont már így is épp eleget késtem ma, úgyhogy jobb lenne bemenni. A kérdés csak az, hogy merre? Miközben ezen filózok, nagy bámészkodásomban belerohanok valakibe.

-Jaj, nagyon sajnálom! Olyan ügyetlen vagyok! Nem figyeltem.-kezd el szabadkozni a fiú, amin elmosolyodom. De hisz én mentem belé!

-Ugyan, semmi gond! Én sem figyeltem-fogadom el a felém nyújtott kezet, mire ő felhúz a földről. Amint felnézek rá, a tekintetem két gyönyörű csokibarna szembe ütközik. Azta! Hamar észhez térek egy fejrázással, majd jobban szemügyre veszem a fiút. Barna, lazán összekócolt haj, aranyos mosoly. Egy fehér farmerben és fekete-fehér pólóban van, egy cuki szürke satyekkal.

-Matt vagyok.-nyújtja felém jobbját mosolyogva, miközben bemutatkozik.-Matt Summer.

-Én pedig Elisabeth Jackson vagyok.-rázom meg kezét, miközben fölveszem a legédesebb mosolyom.-De hívj csak Lisi-nek.-kacsintok, mire felnevet.-Bocsi, de nem tudod, merre van a D ajtó? Elvileg nekem most ott kéne lennem, de túlságosan lefoglalt ez a hely.-vakarom meg a tarkóm a földet pásztázva és igencsak elpirulok. (ne kérdezd miért, nem tudom)

-Oh, dehogynem! Én is épp oda tartok.-feleli barátságosan és-mint a grófok a régi filmekben- kissé előre hajol és kinyújtja kezét jobbra, ezzel jelezve a helyes irányt. Halkan felkuncogok cselekedetén, de belemegyek a játékba. Köszönetképp pukedlizek, miközben a nem-létező szoknyám szélét fogom, majd elindulok. Ő mellém siet és elkezdünk beszélgetni, nagyjából mindenről.

•ღ•

Bár az út a D ajtóig csak 10 perc (lassú sétában), nekünk mégis sikerült fél óra alatt odaérnünk, ugyanis tettünk egy kisebb kitérőt egy ital automatánál. Ez alatt a 30 perc alatt sok mindent megtudtam Matt-ről, többek közt azt, hogy 17 éves és nyári munka miatt van itt. Kisegítő a One Direction turnéja alatt. A fények beállításában segédkezik, ha épp szükséges. Nagyon kedves, okos és vicces srác, de természetesen nem tetszik, csak barátkozom. Nem akarok belemenni egy újabb kapcsolatba, ami újabb kudarccal végződne.

-És akkor...-magyaráz nekem nevetve Matt, miközben besétálunk az ajtón, egyenesen a színpad felé, mikor egy ismerős hang félbeszakítja.

-Szia! Mi még nem találkoztunk! A nevem Skyler Cowell.-mosolyog barátnőm és kezet fog, az eléggé meglepődött sráccal. Villámokat szóró szemekkel nézek rá, de ő csak megvonja a vállát és győzedelmesen elvigyorodik. Ez meg minek örül?!

-Helló. Én Matt Summer vagyok. Kisegítő a turné alatt.

-Nem azt mondtad nem rég, hogy valami dolgod van?-fordulok Matt felé és egy jelentőségteljes pillantást vetek rá. Ő csak bólint egyet, majd szépen, lassan elslisszol.

-Szia! Örülök, hogy találkoztunk!-kiáltok még utána és még integetek is hozzá.

-Helló! Nálam nem jobban!-kacsint egyet, majd eltűnik a színfalak mögött.

Sóhajtok egyet és barátnőmre nézek, aki halványan elmosolyodik és a fejével a székek felé int. Ahj, annyira nem bírom, mikor olvas a gondolataimban!

*Skyler szemszöge*

Mindketten helyet foglalunk egy-egy bordó (és igencsak kényelmetlen) székben, majd barátnőmre nézek várva, hogy elkezdje.

-Figyelj, tudod, hogy sosem voltam a szavak embere, a magyarázkodásé meg főleg nem, úgyhogy egyszerűen kinyögöm.-hadarja el egy szuszra és vesz egy mély levegőt, majd lehunyja a szemét.-Sajnálom!-szökik ki száján a megváltás szava, mire elmosolyodom és szorosan megölelem. Tudom, hogy nem mondott sok mindent, de nekem ez az egy szó is elég, ha őszinte.

-Megbocsájtok.-motyogom a hajába és még szorosabban ölelem.-De ígérd meg, hogy soha többet nem veszekszünk! Nekem ez az egy is bőven elég volt, köszönöm!-bököm meg barátnőm orrát és elmosolyodom. Közben a fiúk szép lassan visszatérnek a színpadra, kezükben egy üveg ásványvízzel. Vagyis majdnem. Niall kezében gumicukor van. Mily meglepő! Elmosolyodom a látványon, majd tovább vezetem a tekintetem, ami a színpad sarka alatt álló nagydarab emberen akad meg. Nem azt furcsállom, hogy itt egy nagydarab ember, hanem azt, hogy ez a nagydarab ember van itt.(huh, de sokszor mondtam) Őt ismerem. Apám szokta kiküldeni néha hozzám, ha botrány van és az újságírók és fotósok nem hagynak békén. De akkor mit keres itt? Ugye nem? Az nem lehet!

-Mindjárt jövök. El kell intéznem egy telefont.-állok fel barátnőm mellől és előkapom a telefonom.-Te viszont most nagyon figyelj! Imádni fogod!-kacsintok rá és elviharzok. Amint a folyósóra érek, megnyomom a 2-es gombot (az 1-es a pizza futár, bocsi apa) a gyorshívón, majd hallgatom, ahogy kicseng.

-Belehalnál ha egy kis bizalmat is vetnél belém?!-kiáltok bele a telefonba, köszönésképp, meg sem várva, hogy egyáltalán felvette, vagy letette.

-Mi? Honnan veszed, ho...-szakad félbe mondata, gondolom a felismerés után.-Én bízok benned. Ne haragudj, csak féltelek.-kezd el szabadkozni, amit egy fújtatással reagálok. Megint kezdi!-Különben is, hogy vetted észre? Az lenne a feladata, hogy úgy vigyázzon rád, hogy te nem látod!-kiált fel apám, mire felvonom a szemöldököm, megfordulok, majd résnyire kinyitom az ajtót. Bill-re (igen, neve is van) nézek, aki mosolyogva kacsint egyet, majd újra felveszi a pókerarcot. Szóval direkt csinálta! Ezt még meg kell hálálnom neki!

-Nem az ő hibája! És amúgy is, nem ez a lényeg!-kiáltok fel újra és becsapom az ajtót.(persze csak halkan. nem akarom felhívni magamra a figyelmet)-Arról volt szó, hogy teljes jogosultságom van, ami annyit tesz, hogy nem ellenőrizgetsz! Ennyire nehéz ezt felfogni, vagy mi van?!

-De kicsim...-kezdené el, de félbeszakítom.

-Apa,-próbálom megütni a nyugodt hangszínt-ha azt szeretnéd, hogy én bízzak benned, akkor neked is ezt kell tenned.-magyarázom a 317-et(??), miközben veszek egy mély levegőt, hogy megnyugodjak.

-Igen, igazad van.-sóhajt, majd hümmögni kezd.-Akkor egyezzünk meg!-veti fel az ötletet, mire megforgatom a szemem.

-Hallgatlak.-adom meg magam és nekidőlök a falnak, a legrosszabbra számítva.

-Nem küldök rád semmiféle testőrt, ha megígéred, hogy hetente legalább 2-szer felhívsz.-ajánlja fel, mire igencsak meglepődök. Ilyen jó ajánlatot még nem kaptam! Úgy látszik, tényleg nagyon igyekszik.

-Megegyeztünk!-mosolyodom el, mire megkönnyebbült sóhajt hallat.-Nekem most mennem kell, majd még beszélünk. Puszi.-köszönök el és meg sem várva válaszát leteszem a telefont, majd sietek vissza a próbára.

*Este 9 óra körül*

-Hulla vagyok!-dől be az ágyba Lisi, mikor „hazaérünk”, és színpadiasan meghal, mire felnevetek.

-Miről beszélsz? Egész nap nem csináltál semmit, csak nézted, ahogy a fiúk csinálnak valamit.-nevetek továbbra is, miközben elkezdem visszapakolni a ruháim a bőrőndbe.-Inkább menj el fürdeni, mert majd én is szeretnék.-kacsintok rá (ez már mánia...).

-Arra célzol, hogy büdös vagyok?!-krákog, miközben erősen gesztikulál. Mosolyogva megrázom a fejem, majd folytatom a pakolást, miközben barátnőm panaszkodva kivonul.

-Oh, atyám, mekkora hülye vagyok!-csapok a homlokomra, mikor rájövök, hogy egyszerűbb lenne a szekrénybe pakolni. Sóhajtók egyet, majd elkezdem kipakolni, a nemrégiben bepakolt holmiaim.

-Nem vitatkozom.-szólal meg egy hang a hátam mögül, mire a szívemhez kapok és ugrok egyet.

-Louis!-kiáltok fel, mikor felismerem. Az ajtónak támaszkodva áll, egy pimasz mosollyal az arcán.-Megijesztettél! Mit szeretnél?-kérdezek rá idejöttének okára, mikor a szívritmusom visszaállt a megszokott 3/perc-be (csak viccelek...)

-Látom kibékültél Lisivel.-kezd bele, miközben beljebb jön és helyet foglal az ágyon.

-Igen. Látod?-teszem fel a költői kérdést.-Mondtam én, hogy ne reménykedj.-vigyorodom el győzedelmesen és felé fordulok, ugyanis ha tovább követem a tekintetemmel, félő, hogy eltörik a nyakam. Erre felnevet, de ez a nevetés nem a megszokott nevetés, hanem sokkal inkább valami szomorú nevetés. Komolyan? Nálam ennél több kell, szivi!

-Louis, ne!-szólok rá, mielőtt folytatná, de csak értetlenkedve mered rám.-Ne játszd itt nekem a szomorú kölyökkutyát, mert nálam nem jön be!-rázom meg előtte a mutatóujjam, úgy, mint pár órája, mikor rajtam ült.

-Nem játszom semmit.-emeli fel védekezően a kezeit, miközben vigyorog, de hangjában ott van valami, ami miatt, nem tűnik őszintének mosolya. Talán tényleg velem akar aludni?

-Egyébként, miért akarsz velem aludni? Nincs ebben semmi izgalmas.-nézek rá felvont szemöldökkel és válasza tényleg érdekel. Van egy olyan sejtésem, hogy minden fiú be fog állítani ezzel a kérdéssel.

-Nem tudom.-vonja meg hanyagul a vállát, amit már szinte sértésnek veszek.-Csak kíváncsi vagyok arra, hogy milyen veled aludni.-mosolyodik el féloldalasan. Végülis, mi veszthetni valóm lehet, ha vele alszom? Na ácsi-ácsi! Én párkapcsolatban élek! Ez nem minősül megcsalásnak?! Jó nekem a saját (majdnem) ágyamban is!

-Szóval, alszol velem?